Blog

Ha nyár, akkor Balaton-átúszás. A hétvégén már 41. alkalommal rendezték meg az ikonikus eseményt, amit az elmúlt évtizedben én is csak komoly indokkal hagytam ki. Szerencsére idén nem volt holmi másik esküvőm, így kilencedik alkalommal úszhattam meg a Révfülöp-Boglár távot.

Május elején az Ötpróba honlapot böngészve még épp időben vettem észre, hogy idén is megrendezik a Futókörök Napja ingyenes eseményt. Tavaly a Sportligetben, előtte Gödöllőn vettem részt ezen a jó hangulatú eseményen, idén sem maradhatott ki. Hogy legyen egy kis extra tétje, úgy terveztem feszegetem kicsit a határaimat és megpróbálom überelni az eddigi leghosszabb – maratoni – távomat, hátha akár

Read more

Ez az év olyan “jól” indult számomra, ahogy az előző befejeződött, amit jól mutat, hogy az idei első írásomra áprilisig kellett várni. Öcsém tavaly kezdett el futni és elterveztük, hogy lefutom vele élete első félmaratonját. A Zúzmara sajnos idén elmaradt, így a Vivicittá lett a kitűzött cél. A verseny ismét bizonyította, hogy a szabadidő sportban milyen óriási potenciál van, öcsémen

Read more

Szerencsére sikerült betartanom a maratonos beszámolómban tett ígéretem és végre nem kellett hónapokat várnom az újabb Ötpróbás eseményre. Amúgy is nagyon itt volt már az ideje egy kis természetjárásnak, legutóbb pont két hónappal korábban és egy kontinenssel arrébb túráztunk a Yosemite nemzeti park óriásfenyői között. Szerencsére most hűvösebb időben, ezeket a szép emlékeket is felelevenítve teljesítettük Zsófival és Lekvárral az

Read more

Sajnos az élet úgy hozta, hogy a Balaton-átúszás után nem nagyon jutottam el Ötpróbás eseményre, több számomra sokat jelentő versenyt (Balatonman, WizzAir félmaraton) is ki kellett hagynom (más kérdés, hogy micsoda élményekben volt részem kárpótlásul…). Közeledett viszont az október és ősszel még valamiféle felkészülésre is futotta az időmből, így vasárnap ott állhattam a 37. SPAR Budapest Maraton rajtjánál.

Idén jubilált a Balaton-átúszás, 40. alkalommal rendezték meg, rögtön az első meghirdetett időpontban. Ráadásul újonnan a SUP-osoknak is kedveztek, átevezni is lehetett a távot, így talán még a szokásosnál is nagyobb tömegrendezvényre számíthattunk az év addigi talán legmelegebb napján. Mivel tavaly az eltolás miatt úgy esett, hogy választanom kellett az esküvőm és az átúszás között (ha csak egy hajszálnyival is, de az előbbi nyert. 😉 ), így a kihagyás után nem volt kérdés, hogy “megúszom”.

Sajnos az utóbbi időben sem jutott túl sok időm a mozgásra, de szerencsére június végére kezdtem kicsit fellélegezni. A Mozgás Éjszakája még kimaradt, viszont a kőbányai Szent László Napi Futással megindulhatott a nyári pontszerzések sora. Hazai terep, három éve meg is nyertem, szóval örültem, hogy újra ott lehetek a versenyen.

A GeoGo-n már korábban kiszúrtam, hogy van pár budapesti kerékpáros túra elérhető közelségben. Mivel általában alacsonyabb intenzitáson tekerek (Budapesten a lámpák miatt amúgy is nehéz hosszan “sprintelni”), és különben sincsen még biciklis pontom a párizsi sorozatban, így jó ötletnek tűnt a “Dél-Pesti Dunaparti” nevű túrát választanom.

Elkezdődött. De mi? Hát az április végéig tartó flúgosfutam. Le sem merem írni, milyen programjaim lesznek a következő 6, vagyis 5 hétvégén, az első ugyanis már megvolt. Ha végigcsinálom, szép lassan úgyis kiderül.

Már sokszor volt szerencsém a kőbányai pincerendszerhez, legutóbb két éve futhattam a föld alatt. Az egy nagyon izgalmas verseny volt, hárman futottunk az aranyért végül második lettem, de az időm másodpercre megegyezett az elsőével. Az aktuális formám ugyan nem sok jóval kecsegtetett, mégis mikor januárban jött Timi email-je, hogy nevezek-e valamelyik távra, nem vacilláltam sokat, a félmaratont választottam, hogy bezsebeljek újabb 4 pontot.

Kométa 10 km Gyulával, egy nem kimondottan könnyű pályán. Összegzésként a fenti mondatot írtam a telefonomba, miután a célban a mobilos alkalmazást leállítottam, de nem a rövidebb távot futóknak kijutó egy dombocska okozta a nehézséget, azzal egész könnyen megbirkóztunk.

Ha január, akkor Zúzmara Futófesztivál, idén már negyedik alkalommal. 2016-ban és 2017-ben félmaratonon, 2019-ben 10 km-en jeleskedtünk, idén pedig visszatértem a 21 km-hez. A futótársam kiválasztása ezúttal meghívásos alapon történt. Bogi második jelentkezőként az októberi WTF Budáról lecsúszott, de már akkor megbeszéltük, hogy valamelyik téli vagy tavaszi versenyen futok vele.

2021 nem volt az igazi számomra fejlődés és teljesítmény szempontjából, de összességében jó sportévet zártam, számos emlékezetes versenyen vettem részt, részben az Ötpróbának köszönhetően. Az újévben hamar beindítottam a pontgyűjtést, GeoGo-s futásokkal bezsebeltem 3 pontot, majd eljött a múlt hétvége és az idei első szervezett verseny – a Zúzmara félmaraton.

A negyedik hullám illetve a saját besűrűsödő napjaim miatt az elmúlt időszakban nem tudtam részt venni Ötpróba pontszerző eseményeken, maradtak a GeoGo-s túrák. Budapesti lakosként ezen a téren azt hiszem, eléggé el vagyunk kényeztetve, gyakorlatilag a város bármely pontján pár kilométeren belül elérhető egy pontgyűjtő túra. Én az alábbi két útvonalat többször is bejártam már.

Nem tudhatjuk, milyen körülmények fogadtak volna a Hótaposó túra útvonalán, de hogy a Batthyány téren váltottunk és a Zugligeti Általános Iskola helyett Solymárra indultunk, egyikünk se bánta meg. Néhány hete dobta elém a gép a Hótaposó túrát és egyből beleszerettem. A leírásban olvasottakon kívül semmit nem tudtam róla, de úgy voltam vele, ha ezt a nevet kapta, csak nem hazudtolja meg magát, de még a keresztszüleit sem.

Épp csak kihevertem a siófoki 21 km fáradalmait és máris egy újabb kihívás várt rám, immár a fővárosban, annak is a budai oldalán. Túratársam – merthogy ezúttal a gyaloglást választottuk – újra Berni lett, vele néztem meg, milyenek is a „Gellért-hegyi kilátások”.

Zamárdi, Balatonszemes, Siófok. Három Balaton-parti verseny, mindhárom idén ősszel és mindegyiken részt vehettem. Az első kettő csak úgy, menet közben jött, de hogy Siófokon futni fogok, már év elején eldőlt. Persze csak akkor, ha a vírus nem szól közbe.

Mivel idén feltehetőleg már sok versenyre nem jutok el, ezért nagyon vártam az október végét, amikor is 3 év után újra terepfutásra vállalkoztam. “Ha már csinálom, akkor legalább fájjon” elv alapján az Intersport Terepfutás hosszú-, 31 km-es és bő 1000 méter szintemelkedést tartalmazó, távjára neveztem. Három év után egyből a sűrűjébe, de egyáltalán nem bántam meg, így 5 Ötpróba ponttal gazdagodtam.

Bárhogy is szerettük volna, szeptemberre egyetlen GeoGo-s túrát sem tudtunk bezsúfolni, de októberben ez nem ismétlődhetett meg. 🙂 Tettestársam ismét Berni lett és 3 kört néztünk ki, hogy ebből kettőt vagy hármat egymás után végigjárjunk: a Margitsziget kör (5.3 km), a Csillaghegy-Békásmegyer (5.4 km) és a Budavári tekergések (5 km).

Az idei versenyszezon bűvös száma a 10 lett, ennél hosszabb távon nem indultam, igaz, rövidebben sem. Jó lenne már kitörni ebből a monotóniából, de a hosszabb táv továbbra is várat magára. Nem siettem el a nevezést az idei Spar 10 km-es versenyére, futótárs hiányában nem is lett volna sok értelme, De idén valahogy mindkettőt csak halogattam. Mi történt velem? Elszállt a lelkesedésem? Remélem, azért még nem. 🙂

Legutóbbi írásom óta lehetőségeimhez mérten szorgosan gyűjtögettem a pontokat. Úsztam 3 km-t a Vizesgálán 4 pontért és a környező GeoGo-s útvonalakat is felfedeztem. Így október második hétvégéjéhez már 25 ponttal érkeztem meg, ezen a hétvégén pedig rögtön el is értem a 30 pontot, ugyanis hetedszerre teljesítettem a Budapest maratont.

Az elmúlt hétvégén is folytatódott a pontok halmozása egyik kedvenc helyszínemen Balatonkenesén, ahol négyet is szereztem, így el is értem a kompressziós zoknit. Három éve tart már a szerelem a Balatonman és köztem, amit részben az Ötpróbának köszönhetek, így nem hagyhattam ki a mostani versenyt. A vírus miatt és mivel sejtettem előre, hogy idei nyár nem a felkészülésről fog szólni, ezért most csak a rövidtávot mertem bevállalni.

Beindult az Ötpróba új sorozata, én pedig elkezdtem gyűjteni a pontokat. Az elmúlt napsütéses hétvége igazán alkalmas volt erre, így nem is apróztam el, 5 ponttal kerültem közelebb az első ajándékomhoz. Ehhez két különböző sportból, három különböző eseményen vettem részt, új és régi ismerősökkel találkoztam, dobogóra is álltam és még egy Oldtimer kiállításba is belefutottam.

Nem mostanában, 2019 novemberében történt, hogy a járvány előtti utolsó vidéki futóversenyen jártam. Három vidéki túra azért 2020-ban is volt (Bartina, Margita, Prédikálószék), de futás csak Budapesten illetve Budapest közelében. Szeptember első hetében végre eljött az idő, egy negyedmaratoni futás erejéig „kiszabadultam” a Fővárosból.

Újra eljött. Hosszú idő után végre ott lehettem egy futóversenyen, ahol ráadásul elkezdhettem gyűjteni az Ötpróba pontjaim. Rengeteget kellett rá várni, az egész világot megrázó vírus, majd a saját időhiányom miatt, de végül is csak eljött (picit lódítok, júniusban Zsófival már megvolt a gödöllői éjszakai túra és három pont).