ÖTPRÓBA BLOG: Egy tökéletes verseny

Az idei versenyszezon bűvös száma a 10 lett, ennél hosszabb távon nem indultam, igaz, rövidebben sem. Jó lenne már kitörni ebből a monotóniából, de a hosszabb táv továbbra is várat magára. Nem siettem el a nevezést az idei Spar 10 km-es versenyére, futótárs hiányában nem is lett volna sok értelme, De idén valahogy mindkettőt csak halogattam. Mi történt velem? Elszállt a lelkesedésem? Remélem, azért még nem. 🙂

Egy ismeretlen futó, Andi jelentkezett kísérőnek, de mint már annyiszor, ezúttal is mélyvizeset játszottunk, mivel 45 perccel a verseny rajtja előtt találkoztunk először.

A villamosmegállóból elsétáltunk az ELTE Lágymányosi Campusához, megszabadítottuk volna magunkat a fölösleges ruháktól, de a csípős hideg és a kellemetlen szél miatt ez mindössze a dzseki lett, a póló mellett az aláöltöző is maradt, csak helyet cseréltek. 🙂

De ekkor már sejtettem, bármilyen hűvös is a szél, fázni biztos nem fogunk, mivel Andi rákérdezett, ha úgy érzi, tudnék gyorsabban is futni, rugdoshat-e, én pedig igent mondtam.

Beálltunk a 2-es rajtzónába és ahogy a versenykiírásban meg volt írva, 9-kor elrajtoltunk, több hullámban.

Meglepődtem, de örültem is a szakaszos indítás visszatérésének, mert a rajt utáni első métereket leszámítva végig tiszta pályán futhattunk.

Az útvonalat már majdnem úgy ismerem, mint a tenyerem, így csak a futásra és a körülöttünk haladókra kellett figyelnünk. Nyomtuk is, talán még jobban is, mint ahogy én gondoltam, de simán bírtam. Kérdés, hogy meddig.

2 km-nél 6:20-as volt az addigi átlagunk és ez a 3. km-re sem változott. Ha ezt a végéig tudnánk tartani, óriásit javítanánk a Wizz Air 1:08:01-es idején.

Az első frissítőpont előtt egy apró „műszaki” hiba miatt 10-15 mp megállás, majd a frissítő, amit jó szokásom szerint itt is kihagytam, de a 6:30-as átlaggal is simán kiegyeztem.

Ezután már nem minden km-nél kaptam helyzetjelentést Anditól, vagyegyszerűen csak átsiklottam felettük, de tudtam, éreztem, továbbra is jó a tempónk. Hiába vártam a holtpontot, a fáradást, vagyis dehogy, várta a fene, csak nem akart megérkezni.

Az időjárás végig kellemesen hűvös volt, a rajt előtti erős szél „eltűnt”, ilyen körülmények között öröm volt futni.

Átfutottunk az Alagúton, majd hamarosan jött a frissítő, amit a hidegre való tekintettel másodszor is ki akartam hagyni, de Andi nem engedte. Eredetileg csak ő akart inni, de aztán „erőszakkal” a kezembe nyomott egy pohár izotóniás italt és rám parancsolt, igyam meg. 🙂 Továbbra sem voltam szomjas, de tudtam, igaza van.

Na, még 3-3,5 km és megvagyunk! Ráadásul itt már a cél felé futottunk. Elkezdtem sietni, hogy minél hamarabb, minél jobb idővel teljesítsük a 10 km-t. És a vége előtt 1 km-rel jött az igazi meglepetés! Egy futótól elcsíptem egy mondatot: 57-58 perc körül járunk. És mivel a rajt után mi is hamar átléptük a chipszőnyeget, nekünk se lehetett sokkal több. Lehet, hogy 1:03-1:04-es időnk lesz?

Hát persze, hogy az utolsó 1000 méteren még jobban odaléptem. Futottunk is egy 5:50-es ezrest, a befutóidőnk pedig 1:03:17 lett. Néztem is nagyokat, mikor az sms-t megkaptam.

Hazafelé a villamoson és buszon volt időm gondolkodni, minek köszönhető ez a váratlanul jó idő. Andi fenyegetésének, hogy ha túlzottan andalgósra venném a futást, rugdosni kezd? Vagy a remek futóidőnek? Szerintem inkább az utóbbi, de futótársamnak is komoly szerepe lehetett benne. Köszönet érte. Szuper futás volt!

 

NAGY GÁBOR

Budapest, 2021. okt. 9.