Bárhogy is szerettük volna, szeptemberre egyetlen GeoGo-s túrát sem tudtunk bezsúfolni, de októberben ez nem ismétlődhetett meg. 🙂 Tettestársam ismét Berni lett és 3 kört néztünk ki, hogy ebből kettőt vagy hármat egymás után végigjárjunk: a Margitsziget kör (5.3 km), a Csillaghegy-Békásmegyer (5.4 km) és a Budavári tekergések (5 km).
Egy szigetkörről nem sokat lehet írni, helyette jöjjön egy rövid kis visszatekintő.
2003 decemberében futottam volna az első szigetkört Ágotával, ha 1-1,5 km körül nem csúszik le a lábam a rekortánról és a fájdalom nem akadályozza meg a folytatást. De valószínű ép lábbal sem sikerült volna körbefutni, mert finoman szólva még kezdő voltam.
A téli hónapokban konditerembe „szorultunk”, majd tavasszal újra sziget, már heti rendszerességgel és ennek eredményeként hamarosan a szigetkör is meglett.
Jól emlékszem arra, hogy a kezdeti időkben milyen büszke voltam magamra, mikor lefutottunk egy, később két szigetkört.
Sok víz lefolyt azóta a Dunán, nagyon sokszor megkerültem a szigetet, megszámlálhatatlanul sok futótárssal.
2015 januárjában aztán annyira felbátorodtam, hogy egyedül indultam neki a körnek. Ez akkor nem sikerült, mert 200 méter után utolért egy futó, „felkarolt”, és futott velem két kört. De hamarosan a szólókör is meglett.
Azóta számtalan élmény, inkább pozitívak, de egy-két negatív, kellemetlen is becsúszott, sok-sok büszkeség, főleg mikor Péterrel gyors, 30 percen belüli köröket, illetve 1 órán belüli két köröket futottunk.
De a legbüszkébb arra vagyok, hogy 2015 augusztusában egy esős napon a második körben kitaláltam, hogy elmegyek egy harmadikra, aztán a negyedik is meglett, egyedül.
Visszatérve a jelenbe, futottam már Bernivel, még félmaratont is, de emlékeim szerint a GeoGo-s kör volt az első közös körünk a szigeten. Végig is futottuk, ahogy illik. 🙂 De hol folytassuk?
Bár többet kellett utaznunk, a maradék két túra közül engem jobban csábított a Csillaghegy-Békásmegyer közti oda-vissza. A budai hídfőnél aztán majdnem véget is ért az aznapi sportolás, mert kissé figyelmetlen voltam és felszálláskor a Hév kapaszkodójába ütöttem a térdkalácsom, de mikor Békásmegyeren leszálltunk, már híre-hamva sem volt a fájdalomnak.
A futást Békásmegyeren kezdtük, a kerékpárúton átfutottunk Csillaghegyre, majd vissza a kezdőpontra.
Bírtuk volna még, ha máshogy nem, túrázva, de a Várban már egyikünknek sem volt kedve tekeregni. Na, majd legközelebb.
Ezzel a két futással bezsebeltem az egy hónapban maximálisan adható 4 pontot, de ahogy látom, októberben már pontszerzés nélküli GeoGo eseményem sem lesz. De a hónap 31-én végződik, addig bármi megtörténhet.
Ezzel az októberi móka véget is ért volna, ha a tavalyi WTF Buda után nem fogadjuk meg, hogy ezt egyszer, aztán még ki tudja hányszor meg kell ismételni. Igaz, erről még Gergővel állapodtunk meg, de a verseny napján ő nem ért rá, ezért egy új futótárssal, Mónival vágtunk a 10 km, aszfalt távnak.
Praktikus okokból a rajtszámot már csütörtökön felvettük, így vasárnap csak a versenyre kellett koncentrálnunk.
Elbuszoztunk a Szépjuhászné büféhez, közben pedig jól megbeszéltük, hogy egyikünk sem akar 5 km-t hegynek felfelé futni és mivel a két órás szintidő gyalogolva is simán teljesíthető, a 10 km-t akár végig is sétálhatnánk. 🙂
Mielőtt a csomagjainkat leadtuk volna a ruhatárba, átgondoltuk, mit vigyünk magunkkal, illetve mi tűnik a legpraktikusabb öltözéknek. És ekkor történt a tragédia. Móni kiszúrta, hogy kétféle futócipő van rajtam. 😀 Az egyik lábamon egy kék Asics, a másikon egy fekete Brooks.
Nem volt nehéz megfejteni, hogy történhetett ez a galádság. Mostanában az előszobai szék alatt tartom a két futócipőt, ami alapesetben rendben is lenne, de aznap valahogy figyelmetlen és/vagy szórakozott lehettem, így művészi módon a középső két cipőt húztam ki. 🙂
Kb. két percig nevettem és „sopánkodtam”, hogy idefelé a fél város rajtam röhögött, de nem volt mit tenni. Egyébként kényelmi szempontból így is tökéletes volt.
10 előtt felsorakoztunk a rajtvonalnál és négy részletben – mi az utolsó turnusban – elrajtoltunk.
Kényelmes kocogással kezdtünk és ez olyan jól ment, hogy nem is nagyon akartunk rajta változtatni.
1 km… 2 km… És még mindig futottunk, közben pedig egymás után értük utol az előttünk haladókat. Ennyit jelent, ha a lábunkon kívül az eszünket is használjuk?
2 km-nél megbeszéltük, hogy a 3. km-ig (amit felalkudtam 3,1-re) futunk, aztán kicsit sétálunk. De ezután is a futás dominált, a kilátó előtti 200 méteres meredeken kívül alig volt séta.
Fent az Erzsébet-kilátó előtti lépcsőnél kis híján sikerült orra buknom, majd a fotózkodás és a „meleg” miatti nekivetkőzés után indultunk is vissza.
A 200 méteres meredek szakaszt lefelé is sétálva tettük meg, aztán futás, egy pár mp-nyi rövid megállást leszámítva egészen a célig. Nyomtuk is, az ésszerűség határain belül.
2-3 km-rel a cél előtt megismétlődött az, amit tavaly nyáron Szentendrén már megtapasztaltunk: lentről már a versenyközpont hangjait hallottuk, miközben a befutó még jóval arrébb volt. De ilyen tempóval hamar meglesz az is. Így is lett.
Időeredményünk 1:18:03 lett, de ha csak a mozgással töltött időt nézzük, 5.5 perccel gyorsabban értünk célba. Ezt csak úgy „érdekességképpen” írom, mert futóversenyen se állítják le az órát, ha valamiért meg kell állnunk.
Újabb 4 pont, ezzel az összpontszámom 30 lett, de továbbra is csak futórendezvényeken gyűjtöm a pontokat. Egy korábbi bejegyzésemben ugyan már beharangoztam az első biciklitúrát, de mivel a Rákos patak-Szilas patak kört felcseréltük egy olyan instant körre, ami nem része a programnak, erre valószínű csak tavasszal kerülhet sor.
Megkaptuk a kiválasztott ruhát, én egy hoodie-t, aztán a szokásos Red Bullt és a két palacsintát, majd mikor kinézelődtük magunkat, hazafelé vettük az irányt.
Azt már a tavalyi verseny után elhatároztam, hogy ide versenyen kívül is vissza fogok jönni, és az idei verseny ezt a vágyam csak megerősítette. Szintes terepen úgyse nagyon szoktam edzeni, pedig nagyon rám férne. Remélem, ezúttal sikerül is megvalósítanom. De semmiképp sem egyedül! A szigeten, Városligetben még csak-csak elfutkározom egyedül, de a János-hegy már az én látásomnak is sok lenne. 🙂
Köszönet Berninek, Móninak mindenért, mindkét hétvégi program szuper volt.
NAGY GÁBOR
Budapest, 2021. okt. 16., okt. 24.
