Május elején az Ötpróba honlapot böngészve még épp időben vettem észre, hogy idén is megrendezik a Futókörök Napja ingyenes eseményt. Tavaly a Sportligetben, előtte Gödöllőn vettem részt ezen a jó hangulatú eseményen, idén sem maradhatott ki. Hogy legyen egy kis extra tétje, úgy terveztem feszegetem kicsit a határaimat és megpróbálom überelni az eddigi leghosszabb – maratoni – távomat, hátha akár a dobogó is összejöhet egyéniben.
Idén is a hazai pályának számító sportligeti kört néztem ki. Valószínűleg nem ez a legkönnyebben futható helyszín, egyrészt a rekortán szerintem puhább itt a szokásosnál, a mozgásba fektetett energia egy része elnyelődik. Másrészt a bő kilométeres pályán 8 m szintet lehet futni, ami egy maratonnál már 336 m, szóval nem az a sík atlétikai pálya. De hát az élet nem mindig habos torta. 🙂 Öcsémet és Zsófit is hívtam, hogy segítsenek be a kerületnek az összesített kilométer gyűjtögető versenyben.
Az esemény hete hűvös-esős idővel kezdődött, viszont szombaton már szikrázó napsütés volt és ezt ígérték a másnapi futásra is. Reggel nem siettem el az érkezést, 9-től volt a rajt országosan 25 futópályán, én 9:40-kor vettem fel a chipem és indultam neki, már ekkor is 20 fokban és napsütésben. Hiába a pálya fele szép nagy fák árnyékában telt, a másik fele igazán küzdősnek tűnt. Egész sokan kijöttek, idősek-fiatalok, még a szomszédos kutyaiskolából is 20-30 kutya a gazdival, így a délelőtti órákban sűrű volt a tömeg a pályán.
Mivel sokat akartam futni, így próbáltam magam visszafogni, a kezdeti pár kör után beálltam 4:45-5:00 perc/km tempóra. 30 km-nél terveztem az első pihenőt, addig egész jól ment a futás, bár erre a napsütéses 26 fokra a testem nem volt felkészülve. Zsófi végül emiatt nem jött, ő inkább naplemente után ment ki futni. A rajtnál szerencsére lehetett vízzel, banánnal és almával frissíteni és a pálya egy pontján a közkút hideg vizét is sokan vettük igénybe. Azt már előre sejtettem, hogy ha nem csak sokat, de jót is akartam volna futni, akkor a tervezett távhoz komplexebb frissítés kellett volna. Egy darab magnéziumos pezsgőtabletta és pár falat csoki mellett gélek, sótabletta sem ártott volna.
Negyed 1 után ejtettem meg a 30 km-es pihenőmet. Jól álltam, két másik futóval nagyjából ugyanannyi körnél jártunk az élen. Egész sokan futottak rendületlenül reggel óta, én is visszamentem a pályára. Érdekes, hogy fejben nem volt fárasztó ugyanazt a kört futni újra és újra. Viszont a meleg és a szint miatt egyre jobban fáradtam. Öcsém a 37. körömnél kezdett el futni, ekkora már 6 perc feletti kilométereket futottam. A maratoni időm az őszihez képest jóval gyengébb lett. Tervként azt tűztem ki magam elé, hogy 50-ig futok, bár ez a valóságban inkább futás és séta keveréke lett. Levezetésként még 4 kört sétáltam, így amikor Zsófi kiért hozzám, 54 kilométerrel a harmadik helyen álltam stabilan. Öcsém is közben szépen gyűjtögette a kilométereket, épp csak most futotta élete első félmaratonját, erre itt végül 23 körrel zárt.
Nekem viszont még nem volt vége a napnak. Mivel a negyedik futó nem állt meg, szűk egy órával az 5 órai határidő előtt már csak 6 km előnyöm volt, így előjött belőlem a kompetitív énem, hogy “márpedig nekem kell az a 3. hely, ha már ennyit küzdöttem aznap a melegben!”, szóval újra elkértem a chipet és még 4 km-t futottam. A pihenés után ez újra tényleg futás volt, így végül 58 körrel zártam a napot.
Szerintem nagyon jól sikerült ez az esemény, országosan több mint 8000 ember futott. A Sportliget végül a 7. helyen zárt a 25-ből, amihez az én teljesítményem is hozzátett. Az egyéni harmadik hely és életem első 50 km-es futása pedig számomra nagyon emlékezetessé tette a napot. Estére pedig már a +6 pont is ott volt az Ötpróba profilomon. 🙂
