ÖTPRÓBA BLOG: COVID után újra – húsvéti GeoGo kihívás

A GeoGo-n már korábban kiszúrtam, hogy van pár budapesti kerékpáros túra elérhető közelségben. Mivel általában alacsonyabb intenzitáson tekerek (Budapesten a lámpák miatt amúgy is nehéz hosszan “sprintelni”), és különben sincsen még biciklis pontom a párizsi sorozatban, így jó ötletnek tűnt a “Dél-Pesti Dunaparti” nevű túrát választanom.

Legutóbbi beszámolóm óta sikerült kényszerpihenőre tennem magam. Közel két évig kibírtuk, de végül csak utolért a dolog. Az ember úgy gondolja, elmegy a barátai koncertjére, kis kikapcsolódás, aztán bumm… és már el is kapta a vírust. Szerencsére minimális tünetekkel átvészeltük és ha minden igaz, mást sem fertőztünk meg.

A felgyógyulás után teltek-múltak a napok és én már alig bírtam magammal. Sok helyen olvastuk, hogy pár hetet mindenképp ki kell hagyni és csak fokozatosan érdemes újra elkezdeni a mozgást a szívizomgyulladás veszélye miatt. Ennek tudatában 3 héttel a betegség után, a húsvéti hosszú hétvégén úgy éreztem eljött végre az én időm. Zsófit persze meg kellett győznöm, hogy nem futni megyek és nem fogom túlhajtani magam, de végül elengedett.

A GeoGo-n már korábban kiszúrtam, hogy van pár budapesti kerékpáros túra elérhető közelségben. Mivel általában alacsonyabb intenzitáson tekerek (Budapesten a lámpák miatt amúgy is nehéz hosszan “sprintelni”), és különben sincsen még biciklis pontom a párizsi sorozatban, így jó ötletnek tűnt a “Dél-Pesti Dunaparti” nevű túrát választanom.

Ez egy 18 km hosszú túra, melyet bármelyik ellenőrző ponttól meg lehet kezdeni, az óramutató járásával ellentétes irányban kell egy kört menni a Ráckevei-Duna két partján. Nekem az eredeti rajt – a Jódos-Sós Gyógyfürdő – volt legközelebb, amit egy 8 km-es bemelegítő tekeréssel értem el, így onnan indítottam a túrát.

A Gubacsi-hídon áttekerve a csepeli Duna part már ismerős volt, többször jártam már arra. A Kolonics Györgyről elnevezett sétány nagyon szépen karban van tartva, ahová ezen a meleg tavaszi napon nagyon sokan jöttek ki élvezni a jó időt, futók, bringások, sétálók, horgászok vagy épp a vízen kajakosok, kenusok. Az országúti bringát ide nem javaslom, a trekking biciklim vékonyabb kereke is rendesen megküzdött a szórt kavicsos úttal, volt is pár izgalmasabb pillanatom.

Csepelt elhagyva a szigetszentmiklósi Üdülő soron volt az első ellenőrző pont, ahonnan már gyorsan az M0 hídján találtam magam. Nagyon jó kilátás nyílt innen a Dunára, küldtem is egy képet haza Zsófinak, aztán indultam tovább.

A pesti oldalt kicsit nehezebben küzdöttem le. Kezdtem érezni, hogy három hete nem mozogtam, ráadásul a szél is megélénkült és a Horgász part bukkanós útja sem könnyítette a dolgom. Ennek ellenére nagyon jól éreztem magam, el is döntöttem, hogy legközelebb Zsófit is elhozom. Akár randi programnak is szuper ez a túra, több helyen láttam hangulatos part menti bisztrókat, ahová az ember beülhet egy sörre-lángosra két ellenőrző pont között.

Végül 50 perccel az indulás után értem vissza a rajthoz, ahonnan még várt rám a hazavezető 8 km. Nagyon élveztem, hogy végre újra kiszabadultam és mozoghattam, mindenkinek ajánlom ezt a túrát. Ezzel az újabb 1 ponttal már 59 pontom van. Most a közelgő vizsgaidőszak miatt ismét egy nehezebb időszak jön, de azért remélem, hogy jut majd időm mozogni és tovább gyarapítani a pontjaim, tegyetek Ti is így!

FILIPSZKI PÉTER