Idén jubilált a Balaton-átúszás, 40. alkalommal rendezték meg, rögtön az első meghirdetett időpontban. Ráadásul újonnan a SUP-osoknak is kedveztek, átevezni is lehetett a távot, így talán még a szokásosnál is nagyobb tömegrendezvényre számíthattunk az év addigi talán legmelegebb napján. Mivel tavaly az eltolás miatt úgy esett, hogy választanom kellett az esküvőm és az átúszás között (ha csak egy hajszálnyival is, de az előbbi nyert. 😉 ), így a kihagyás után nem volt kérdés, hogy “megúszom”.
Erre az évre kicsit megváltozott a nevezés folyamata és a részvétel feltétele is, előre kellett fizetni, és orvosi igazolás beszerzése sem volt szükséges, mindenki saját felelősségre indult. Bíztam benne, hogy ez gyorsítja a rajtolást ezért reggel 6 órai indulást terveztünk be, a korábbi éveknek megfelelően boglári céllal, ahonnan komppal kerülök át a révfülöpi rajthoz. A terv jónak tűnt, csak azzal nem számoltunk, hogy a várható időjárás miatt az utolsó rajtolás időpontját előrehozták 11 órára, így a tömeg is sokkal inkább összesűrűsödött.
Az autópálya élénk forgalma után, Bogláron is eltöltöttünk fél órát a parkolással, így csak fél 9 után álltunk be a komphoz tartó, közel 500 méteres sorba. Egy-egy komppal 4-500 embert vittek át, így csak 10 óra után tudtam hajóra szállni, kissé idegesen, hogy mi lesz, ha lemaradok a rajtról. Szerencsére az északi parton tényleg flottul ment minden, papucsban szaladva szinte 5 perc alatt letudtam a regisztráció – WC – ruhatár – naptej állomásokat és háromnegyed 11-kor csobbantam a vízbe.
Mivel az elmúlt évben nagyjából jó, ha 10 km-t úsztam összesen, így a túlélést és a tisztes helytállást céloztam meg. Szikrázó napsütésben indultam el. A víz nagyon kellemes volt, a tömeg is eloszlott, a hullámzás is elhanyagolható volt, szóval semmi nem zavart az úszásban. A vitorlások idén is impozáns látványt nyújtottak a vízből, ahogy végeláthatatlanul szegélyezték az úszófolyosót.
Felváltva úsztam gyorsban és mellben, néha kicsit hátúszásban pihentem. Még szerencse, hogy sokat futkároztam mostanában, így egész jól bírtam és az első km gyorsan elszaladt. A nyíltvízi úszás nehézsége a navigáció (gyorsban és háton merre is tartok, ha nem látok előre), de úgy éreztem ezzel sem lesz gond.
Az óra szerint egész egyenletes tempót tartottam, mégis egyre hosszabbaknak tűntek a kilométerek. Egy óra úszás után a negyediket kezdtem meg, itt lehetett egy kisebb holtpontom, de végül nem mentem ki a vitorlásokhoz, folytattam az úszást és szép lassan túltettem magam rajta. Az utolsó teljes kilométer már újult erővel ment, ekkor már szemmel is jól kivehető volt a célkapu és a rengeteg szurkoló, akik a parton és a vízben egyaránt drukkoltak nekünk úszóknak. Az így kapott lendülettel a maradék kétszáz métert már „low-budget Cseh Laciként” teljesítettem és végül 1:44:21-es hivatalos idővel teljesítettem a távot.
A nyolc átúszásomból ez nem is lett rossz idő, a saját középmezőnyömbe kerültem, elégedett voltam magammal. A lelkes, mosolygós segítőktől megkaptuk a befutócsomagot, a samponnak és a magnézium tablettáknak külön örültem. Sajnos Zsófin kívül várt még rám bő fél óra újabb sorban állás a ruhatárnál, illetve a kuponok beváltásánál és utána tudtam megpihenni az árnyékban.
Örülök, hogy ismét átúszhattam a magyar tengert, nagy élmény volt, amire sosem lehet ráunni. Remélem a sporttársak is élvezték és senki sem lett rosszul a nagy melegben. Bezsebeltem újabb 6 Ötpróba pontot is, így már 78 pontnál járok, ami messze van a legjobbaktól, de igyekszem tovább gyűjtögetni. Még nem tudom, mi lesz a következő esemény, de a naptárat böngészve lehetőségekben nincs hiány…
FILIPSZKI PÉTER