Szerencsére sikerült betartanom a maratonos beszámolómban tett ígéretem és végre nem kellett hónapokat várnom az újabb Ötpróbás eseményre. Amúgy is nagyon itt volt már az ideje egy kis természetjárásnak, legutóbb pont két hónappal korábban és egy kontinenssel arrébb túráztunk a Yosemite nemzeti park óriásfenyői között. Szerencsére most hűvösebb időben, ezeket a szép emlékeket is felelevenítve teljesítettük Zsófival és Lekvárral az Intersport túranap 21,5 km-es távját, leküzdve a 800 m szintkülönbséget és bezsebelve újabb három pontot.
A nevezést nem hamarkodtuk el, őrlődtem, hogy a tavalyihoz hasonlóan terepfussak vagy túrázzunk, végül a nyugisabb túra mellett maradtunk, hogy Zsófi is a pontjait gyarapíthassa és a család négylábú tagját is kellően átmozgassuk. 9 után értünk Csillaghegyre, gyorsan átvettük és felszereltük a rajtszámokat, indulás előtt pedig még pont gratulálhattunk Balázsnak, aki elsőnek ért be a középtávon egy szuper 1:40 körüli idővel.
Borús, de őszi túrának tökéletes időben indultunk el. Nem csak mi, a jó időjárás miatt nagyon sokan indították ezzel a túrával a hosszú hétvégét. Az elmúlt években már többször teljesítettem ezt a távot, hol futva, hol sétálva, úgyhogy az eltévedéstől nem kellett félnünk. Első célpontunk a Róka-hegyi kőfejtő volt, Lekvár mintha tényleg rókákat érezne arra, húzott is minket előre. Gondoltuk is magunkban, hogy na, majd 10 km múlva nem lesz ilyen vagány, de nem lett igazunk.
A kőfejtő tetején szusszantunk egyet, a ködös idő miatt nem láttuk be ugyan az egész várost, de még így is látványos volt. Sokat nem állhattunk, az emelkedőn én jól megizzadtam, cserébe egy helyben meg kissé fáztam, úgyhogy innentől az Egri várig meg sem álltunk. Persze addig még megmásztuk a Kevély nyerget. Magáról a túráról sok izgalmat nem tudok mesélni, de az ember talán nem is azért megy ki a természetbe… Az ismerős tájat járva élveztük a kellemes őszi időt, a mozgás örömét, a csendet és nyugalmat.
A terep könnyen járható volt, bár nem tudom milyen őrült énem ötlete alapján jöttem el utcai futócipőben. Úgy látszik ennyi év futás-túrázás után is csinál hülyeségeket az ember, vagy legalább is én. Gondom ugyan nem lett belőle, de itt-ott azért az apró kavicsokon megcsúsztam. Amúgy jó tempót mentünk, magamban 5 órás menetidőt céloztam meg, amit nagyjából tartottunk is, jól bírták a lányok kettő és négy lábbal egyaránt.
Az Egri várból Pilisborosjenőn át még várt ránk egy kis szint, de az utolsó ellenőrző ponttól már csak lefelé vezetett az út. Végül bőven 3 óra előtt értünk be a célba, ahol megkaptuk a kitűzőket és befutócsomagjainkat, benne egy almával, nápolyival, alkoholmentes sörrel és vízzel, szóval nem maradt energiapótlás nélkül a túrázó. Átvettem az eddigi Ötpróbás ajándékaimat is, teáztunk egyet és jóleső fáradtsággal indultunk haza. Egyre közelebb a száz pont, legközelebb remélem a Zsámbéki túrán találkozunk.
FILIPSZKI PÉTER
