Sajnos az utóbbi időben sem jutott túl sok időm a mozgásra, de szerencsére június végére kezdtem kicsit fellélegezni. A Mozgás Éjszakája még kimaradt, viszont a kőbányai Szent László Napi Futással megindulhatott a nyári pontszerzések sora. Hazai terep, három éve meg is nyertem, szóval örültem, hogy újra ott lehetek a versenyen.
De milyen formában… A covid és a kihagyások miatt nagyon visszaesett az állóképességem, ráadásul a foci miatt a térdem is fájdogált még a verseny hetében, hiába a sok gyógytorna. Ha ez nem lenne elég, nagyon meleget is mondtak a hétvégére. Ennek fényében úgy terveztem, ha esetleg sikerül 1:30-on belül futni, azt már nagy sikernek könyvelem el.
A versenyközpont szokásos módon a KÖSZI-nél volt, 9 körül már a bemelegítéshez készülődtem. A családosoknak, kisgyerekeknek meghirdetett rövidebb távok még a félmaraton rajtja előtt lezajlottak, miközben bemelegítettem és Balázzsal is összefutottam. Fél 10-kor beálltunk a rajthoz. A várható nagy meleg sokakat elrettenthetett, nagyjából félszáz fő várta a rajtpisztoly dördülését.
Nyugisabb tempóban vágtam neki az első körnek. Próbáltam odafigyelni a térdemre és hogy még véletlenül se fussam el az elejét. Rögtön a Bebek utca – Harmat utca emelkedővel kezdtünk, hogy a pulzust legyen, ami feltornássza. Ezután az Óhegy parkban megtett kör elején és végén lehetett frissíteni, első körben még csak felmértem, hogy fogom magam belevetni a kihelyezett nagy dézsába frissítés gyanánt… A parktól visszafelé egy jó kis lejtő, majd ismerős részeket érintve, befutva a sörgyár területére végül visszajutottunk a rajthoz. Négyből egy kör megvolt, vállalható idővel, kb. az 5. helyen.
Egy kis izotóniás frissítés és már robogtam is tovább. A második és harmadik kör többnyire magányosan ment le, a frissítőknél és az elágazásoknál kedvesen szurkoltak a segítők, de amúgy egyedül futottam. Balázst néhol láttam a fordítóknál, toronymagasan vezette a mezőnyt, látszott, hogy könnyedén megnyeri a versenyt.
A negyedik kör kezdetére a meleg miatt nagyon küzdelmessé vált a futás. Volt egy kis halvány reményem a dobogó elérésére, de nem akartam kockáztatni ebben az időben és állapotban, inkább kényelmesen próbáltam tartani a tempóm. Miután negyedszerre is sikerült leküzdenem az emelkedőt, a parknál nyakon öntöttem magam egy adag vízzel, és jöhetett az utolsó két kilométer. Végül 1:31 körüli idővel, negyedikként értem célba.
Összességében szuper futás volt, megvolt benne a kihívás a hőség miatt és végül hosszú idő után kiderült, hogy tudok még félmaratont futni. Az újabb 4 ponttal most már 72-nél járok. A cél most a sok edzés és szeretnék több Ötpróba eseményre is eljutni, hogy őszre visszajöjjön a formám.
FILIPSZKI PÉTER
