Ha nyár, akkor Balaton-átúszás. A hétvégén már 41. alkalommal rendezték meg az ikonikus eseményt, amit az elmúlt évtizedben én is csak komoly indokkal hagytam ki. Szerencsére idén nem volt holmi másik esküvőm, így kilencedik alkalommal úszhattam meg a Révfülöp-Boglár távot.
A szervezők idén is próbáltak minél szélesebb tömeget megmozgatni, aki soknak érezte a teljes 5200 méteres távot, az úszhatott féltávot, illetve idén is volt SUP-os áthúzás. Az időjárás ugyan nem hagyta, hogy szombaton ússzunk, de vasárnapra már jó időt mondtak a jósok, így az első hétvégén meg is lehetett tartani az eseményt. Ennek megfelelően rengetegen vágtak neki valamelyik távnak.
Ami engem illet, júliusig nagyon elmaradtak az úszó edzések, de a hónapot igyekeztem megnyomni, közel 30 km úszással reméltem, hogy sikerült felpörögnöm. A cél most is az 1:40-en belüli idő lett volna.
Mivel egész héten hajnalban keltem, így a vasárnapi 5 órai ébresztés már fel sem zaklatott. Fél 8-ra értünk le Boglárra, ahol ekkor már nagy volt a nyüzsgés, mire a komppal kihajóztunk a leggyorsabb úszók már célba is értek. A hajóról elnézve a tó hullámai elég baljósnak tűntek és a partra szállásnál az ideálisnál erősebb szél fogadott. Révfülöpön a karszalag átvétel flottul ment, de sajnos a csomagleadásnál hosszú sorok kígyóztak, így negyed 10 körül tudtam csak vízbe csobbanni.
A víz, úszáshoz kellemes, 26 fok körüli hőmérsékletű volt, viszont a szél és a hullámok nem könnyítették meg az úszók dolgát. Nem irigyeltem azt, aki most úszott először, nekem talán most volt a leghullámosabb úszásom az eddigiek közül. Leginkább mellben és gyorsban úsztam, nagy hévvel indultam meg Boglár irányába. Az első kilométeres bójánál az órám épp hogy 20 percen belüli részidőt mutatott, így ekkor már sejtettem, hogy idén sem lesz meg az 1:40 alatti idő. Azért nem kedvetlenedtem el, az Ötpróbás események nem csak önmagunk legyőzéséről szólnak, sok egyéb kisebb-nagyobb élményt és emléket lehet szerezni.
Szóval élveztem a napsütést, azt hogy a tó közepén lubickolhatok és közel egyenletes tempóval haladtam a déli part irányába. Sokan úsztunk, fiatalok és idősek, profik és amatőrök így egy széles sávot elfoglaltunk a tóból. Érzésre a táv elején és végén volt a legsűrűbb a mezőny, vigyáznom is kellett, hogy hátulról ne ütközzek bele az előttem haladókba. A végére az ujjaim kicsit elgémberedtek, de más kellemetlenség nem akadt, holtpont nélkül, 1:44-en belüli idővel értem el a déli partot.
A versenyközpont forgatagában átvettem a frissítőket és ajándékokat, kicsit szusszantam és még hazaindulás előtt megmásztuk a Gömb kilátót, ahonnan szinte az egész Balatont beláttuk – a vitorlások épp akkor kezdtek levonulni az úszósáv mellől. Jó kis nyári program volt, jövőre jubilálhatok az átúszáson, most pedig bezsebeltem a 6 pontomat. A 121 pont jól hangzik, de itt az ideje, hogy ismét bringás, triatlonos vagy evezős pontokat szerezzek, remélem nyár végéig vagy az ősszel ezek is összejönnek.
FILIPSZKI PÉTER
