Makovics Sándort sokan ismerhetik. Ő az a futó, aki télen-nyáron csak egy sortban, mezítelen felsőtesttel fut a versenyeken. Ő az is, aki gyakran mezítláb teljesíti a távokat. Ő az az amatőr sportoló, aki számos kollégáját, ismerősét ösztönözte már arra, hogy elkezdjenek mozogni. Sokakat megismertetett az Ötpróbával és a GeoGo-val. De mindenekelőtt ő az a példakép, akit egykori állami gondozottként, a kiemelkedően aktív sportolói attitűdjéért, az atlétikai vb Hétköznapi Hős programjának keretében kitüntettek.
Hogyan kezdődött ez a hatalmas szerelem a sportolás iránt?
– Az egészségügyben dolgozom, mint műtős, és egyszer, úgy nyolc és fél éve, az egyik orvos megkérdezte, hogy nincs-e kedvem a Vivicittán lefutni a tíz kilométert. Először kikerekedett szemmel néztem rá, hiszen semmi közöm nem volt a futáshoz, de aztán arra gondoltam, hogy tulajdonképpen miért ne. A váratlan ötletet a megvalósítás követte, nem sokkal később lefutottam a tíz kilométert, egy óra tizennégy perces idővel. Az élmény leírhatatlan volt. Annyira magával ragadott a futás, a verseny hangulata, az, hogy egy ilyen eseményen mindenki azért gyűlik össze, mert ugyanazt szereti csinálni, mint a többiek, hogy ott, azon a Vivicittán megpecsételődött a sorsom.
Hogyan alakult a folytatás?
– Másfél hónappal később lefutottam az első félmaratoni távom, és fél évvel az első futóversenyem után az első maraton is zsebben volt, a Spar maratonon teljesítettem a 42 kilométert. Ekkor már végképp a futás bűvkörében éltem, napi szinten volt jelen a futás az életemben és ez azóta sem változott, heti három-négy alkalommal biztosan futok.
Ha futok, szabadnak és boldognak érzem magam
Mi az, ami ennyire beszippantotta?
– Soha nem hittem volna, hogy valaha ezt fogom érezni, hiszen én is azok közé tartoztam, akik mindig szidták a futókat, ha a várost lezárták miattuk. Hát, átkerültem a másik oldalra, és immár én vagyok az egyik, aki miatt olykor lezárják az utakat. De most már értem, hogy azoknak, akik futnak, ez miért olyan fontos. Számomra azért csodálatos a futás, mert műtősként nagyon nagy a felelősségem, emberéletek múlnak rajtunk. A huszonnégy órás műszak után előfordul, hogy annyira elfáradok, hogy műszak után, úton hazafelé, a trolin elalszom. De aztán ahogy hazaérek, átöltözöm és nekiindulok futni, szépen lassan átalakul bennem minden. Ahogy megteszem az első lépéseket, a fáradtság kezd elillanni. Elkap a lendület, kitisztul a fejem, szabadnak és boldognak érzem magam. Testileg és lelkileg is olyan sokat ad, ami talán felfoghatatlan annak, aki soha nem érezte ezt a fajta eufóriát.
Ezért van az, hogy egy-egy futóverseny nem csak a futás miatt élmény, de azért is, mert a futók egy nyelvet beszélnek, tudják, mit gondol, és mit érez a másik?
– Azt hiszem, igen. Nagyon nagy köztünk a szolidaritás. Többször jártam már úgy, hogy egy-egy frissítőpontnál találkoztam olyannal, aki úgy érezte, hogy nem tud továbbmenni, fel akarta adni. De én minden ilyen esetben, odamegyek és viszem magammal tovább az adott futót. A legutóbbi ilyen esetben egy lányt kísértem el egészen a célig. A célban aztán a nyakamba borult, elsírta magát és hálásan megköszönte, hogy nem hagytam ott a frissítőpontnál egyedül. Számos jótékonysági futást is szerveztem már a saját költségemen, ezeknél a futásoknál is mindig számíthatok a többi futó nagylelkűségére, vagyis igen, azt mondhatom, hogy minket a közös élmények lelkileg is összekötnek.
Hogy jött az életébe az Ötpróba?
– Hat éve a Mozgás Éjszakáján regisztráltam, és azóta töretlen lelkesedéssel gyűjtöm az Ötpróba-pontokat. Minden évben eljutottam odáig, hogy összegyűjtöttem a melegítőre való pontot is. El sem tudom mondani, milyen boldogan és büszkén viselem a nemzeti színű melegítőt. Többször előfordult már, hogy megkérdezték, hol vettem és mennyiért adom el. Ilyenkor mindig azt felelem, hogy még mit nem, szó sem lehet róla, ez nem eladó. Ezért én megdolgoztam, több száz kilométert futottam azért, hogy ez a melegítő az enyém legyen. Aki szeretne hasonlót, az regisztráljon az Ötpróbára, gyűjtse a pontokat és akkor neki is lesz ilyen gyönyörű felszerelése.
Nincs határ, bárhol vagyok az országban, találok GeoGo pályát
És a GeoGo mikor került képbe?
– Ahogy sokaknál, úgy nálam is a járvány idején. Rendezvények nem voltak, futni, sportolni viszont mindenképpen akartam. A GeoGo rendszerében több száz pálya elérhető, ezeket kezdtem el sorra megcsinálni. Budapesten élek, a 14. kerületben, ezért először a hozzám közel eső pályákat teljesítettem. Aztán lettek kedvenceim, a Margitsziget vagy éppen a Várban vezető útvonal. Amikor vidékre mentem, akkor ott helyben mentem végig a GeoGo pályákon, vagyis kezdtem azt érezni, hogy itt tényleg nincs határ, hiszen bárhol is vagyok az országban, találok a közelben pályát, ami úgy is könnyedén teljesíthető, ha az embernek nincs helyismerete, hiszen a GeoGo rendszer mutatja az útvonalat, nekem csak követnem kell azt.
Csak futva teljesít GeoGo pályákat, vagy más módon is?
– Görkorcsolyázva is, de túrakenuval, túrázással és kerékpározással is gyűjtöttem már pontokat, vagyis ebben a tekintetben is van választék. A pályák útvonala ingyen elérhető, technikailag abszolút nyomon követhető azoknak is, akik amúgy nem túl ügyesek az ilyen jellegű technikai dolgokban. De már arra is volt példa, hogy ha egy olyan ismerősöm kapott kedvet hozzá, aki fél a kütyüktől, akkor őt elkísértem az első teljesítésére, megmutattam a telefonján, hogy hogyan kell egy pályát elindítani, és ő maga lepődött meg, hogy milyen egyszerű az egész.
Mik a céljai, akár az Ötpróbában, akár a GeoGo-ban?
– Hú, nagyon sok célom van. Szeretnék jövőre az Ultrabalatonon elindulni, ehhez most ősszel egy száz kilométeres versenyt kell teljesítenem. A GeoGo-ban az első évben 201, a második évben 601 pontot gyűjtöttem, idén már 754-nél tartok, de ha elérem az ezret, akkor megkapom az aranyfokozatot. Ezt szeretném a közeljövőben elérni. Az Ötpróbában már megvan a teljes kollekcióm, ami ebben a ciklusban megszerezhető a pontok segítségével, ettől persze még folytatom a pontgyűjtést, de már az is nagy öröm, hogy a nemzeti színű, olimpiai felszerelést viselhetem, hihetetlen, hogy ez mekkora büszkeség.
Mindennél fontosabb, hogy legyen munkám, akkor tudok felszínen maradni
A sikereit kivel tudja közösen megélni? A hangjából is érződik, hogy olyan szenvedéllyel beszél a futásról, amit kár lenne nem megosztani másokkal.
– Családom nincs. Állami gondozott voltam. Tizenhat éves korom óta élek albérletben. Ahhoz, hogy fenn tudjam tartani magam, a tanulás mellett mindig dolgoztam. Először a sátoraljaújhelyi kórházban voltam betegkísérő, annyira megszerettem ezt a munkát, hogy a feletteseim azt mondták, ha elvégzem az iskolát, várnak állandó dolgozónak. Így is történt, felvettek, majd később átkerültem Debrecenbe, 25 éve pedig már Budapesten élek. Az Uzsoki kórházban dolgozom, azért lakom a közelben, mert hétvégén telefonos ügyeletben vagyunk, egy órán belül be kell érnünk, ha hívnak. A fentiekből adódóan családom nincs, de a kollégák, barátok, ismerősök osztoznak az örömömben, az pedig extra boldogság, ha valakit én tudok bátorítani abban, hogy elkezdjen mozogni, belevágjon az Ötpróbába vagy éppen a GeoGo használatába.
Azt elmondhatjuk, hogy állami gondozottként felszínen maradni még jóval nagyobb kihívás volt, mint a nagy sportteljesítményekért megküzdeni?
– Máshogy volt nehéz. Az állami gondozottak zöme, amikor megkapja az indulási segélyt, elveri italra, drogra. Én soha nem voltam ilyen. Beosztóan éltem és előre gondolkodtam. Tudtam, hogy fontos a tanulás és mindennél fontosabb, hogy legyen munkám, hiszen akkor tudok a felszínen maradni. A sport hasonló dolog. Kitartónak kell lenni és akkor is csinálni kell, ha az embernek nem feltétlenül van kedve hozzá, majd közben megjön a kedv is. A sport és az élet is az akaraterőről, a jó döntésekről és a szívósságról szól. Egyfelől nehéz volt mindkettő, másfelől sok örömmel is járt. A munkámat szeretem, megbecsülnek, jól érzem magam, a sportban ugyanez a helyet, nagyon jólesett a Hétköznapi Hős elismerés, amikor nyolc és fél éve elkezdtem sportolni, álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer majd el fogok jutni idáig.
Kezdőkép forrása: Nemzeti Atlétikai Központ Facebook
